BKW Blog Project

<<< vissza

...elözö 17 következö 17...

2007. szeptember 11. kedd 00 ora 14 perc 29 masodperc ...izé... szüret van... neköm meg hordum nincsen... komment (3)

2007. szeptember 06. csutortok 18 ora 05 perc 42 masodperc Mester, mi a boldogság? A harcban született nyugalom. Az mit jelent? Azt, hogy először van a harc, s utána a szavakkal leírhatatlan, minden emberi örömnél gyönyörűségesebb beteljesülés. (Müller P.) Péter bátyám, egy dologról megfeledkeztél. Hát a donkihóte? Az mi? Hm? Meg a szélmalom-harc? Mi? Az hol marad? Meg a délibáb-vadászok? Na? Ajis harc! Nem??? komment (2)

2007. augusztus 19. vassrnap 13 ora 21 perc 44 masodperc Hát nem sokat írok mostanában. Nuku ihlet, hangulat nincs... Szal, nem ragozom... Tegnap volt nálunk a II. Nemzetközi Halászléfőző Verseny. Még gyermekcipőben jár, de nagyon jó úton halad, hogy rendes emberré nőjje ki magát. A szervezés rengeteg erőt emésztett fel, de megérte. Csakhát ennyit vedelni közben... /me ötödnapos komment

2007. augusztus 12. vassrnap 13 ora 33 perc 54 masodperc szar az élet, tök a tromf... komment

2007. augusztus 11. szombat 12 ora 39 perc 09 masodperc Október óta nem nézek tévét. Nem hiányzik. Szinte semmit sem tudok a világról - a közvélemény feléháborodására -, de ez sem hiányzik. Nem érdekel. Nem tudom, miért e nagy változás, de nem érzem úgy, hogy ettől szegényebb lennék... komment

2007. julius 27. pentek 11 ora 04 perc 04 masodperc Bírom a Mindenható humorát, mégha elviselhetetlen fájdalmakat is okoz: beledob egy helyzetbe, csak úgy, minden előrejelzés nélkül. Aztán mutat valamit: -Nézd, jámbor barmom, ilyen is lehetne ám! Aztán vigyorogva tovaszalad a mézesmadzaggal, te meg ott álsz bambán nézve utána, oszt bőgsz, mint az árva gyermek, akitől elvették az egyetlen játékát, mely a Minden volt számára. komment

2007. julius 26. csutortok 13 ora 44 perc 04 masodperc Semmi sem történik, amit meg kéne írnom. Vagyis igen, csak képtelen vagyok rá. Most várok. Mindenki azt mondja, érdemes... Hát lássuk a csodát! mert ha tényleg beteljesül, az az lesz... komment

2007. julius 21. szombat 02 ora 47 perc 22 masodperc (milyen érvényes lett arcom: két tenyered zárójelében!) komment

2007. julius 15. vassrnap 23 ora 49 perc 55 masodperc Hát édeseim, amiket most élek át... Őrület... Azt hittem, szünidő van, vagy mi... Nem vagyok itthon, elvetve meló közben sikerül néhány szót váltanom kedves barátaimmal... Ne haragudjatok rám, de most nemtok itt lenni... Aztán ma vezettem egy baszottnagy traktort... Hadd mondjam, könnyebb vót, mit a polot... A parasztélet sem az, ami vót... De felfedeztünk egy olyan helyet, ahol megállt az idő. Ott arattunk. És ott minden olyan, mintha nem lenne idő, csak élet... Hjaj... komment (1)

2007. junius 22. pentek 13 ora 31 perc 56 masodperc Most már télleg nincs visszaút, én teljessen megkergültem. Ugyebár minden éppeszű halandó várja a nyári szünetet. Én is eddig így voltam ezzel: nagyon-nagyon szoktam várni. Az idén viszont azon kaptam magam, minél közelebb a tanév vége, annál jobban szorongok, egyszóval nemvárom... Most bekövetkezett: megvolt az évzáró, bizonyítvány, jókívánságok, búcsú... Hazafelé jövet könnyes lett a szemem, mert hirtelen rámtört a magány... Szerintem nem kéne sok időznöm fedetlen kobakkal a napon... Lehet, attól van ez... :DDDD komment (3)

2007. junius 19. kedd 12 ora 57 perc 34 masodperc Néha az embernek veszitenie is tudni kell. Elkönyveltem, elfogadtam, csak belenyugodni nem tudok... Még... Csak az fáj, hogy már megint nem jött össze... Már megint el kell felejtenem valakit... Már megint csalódás ért... Asszem, ehhez többé nem nyúlok... A négy évig gondosan épitett vár összeomlott, kezdhetem újra... Nem fogok unatkozni... komment

2007. junius 17. vassrnap 14 ora 38 perc 52 masodperc Na... (Bubus szerint ezzel nem lehet mondatot kezdeni, de mivel én sem tartozom most a szabályosan működők közé, megengedhetem magamnak)... A helyzetem humoros, kicsit feketére festve, de azé jó alapul szolgálna egy Woody Allen-filmhez. 2003 elején voltam utoljára így. Túlélve mindazt megfogadtam, ilyet többé nem engedek meg magamnak. Ment is szépen. Még télvíz idején is sikert arattam az ösztönök felett, s a győzelem mámorában nem figyeltem a körülöttem settenkedő ordasra. Most meg iszom a levét... De tényleg: ha ezt megúszom, így, vagy úgy, engem az Ámor nyíla hagyjon békén egy életre, mert ha elkapom az a köcsög kis küldöncét, bronzba öntöm, és kiteszem kertitörpének!!! komment

2007. junius 15. pentek 06 ora 46 perc 36 masodperc Tegnap jótündérkedtem. Csak akiket elláttam azzal finomsággal, nem tudják, hogy én voltam. Nem is fogják. Ez a szövetségesem és az én titkom marad... Ha tudná, hihihihihi... komment

2007. junius 14. csutortok 06 ora 26 perc 37 masodperc Starim ja, a u ljubav vjere nemam... komment (3)

2007. junius 10. vassrnap 11 ora 17 perc 35 masodperc Hogy is van az? Aki hülye, haljon meg! Már nem tudom, mióta futom a köröket, de nincs ember e földön, aki le tudna győzni. Kezd röhelyes lenni az egész. Minden visszavág, amit anno szentül állítottam. Nem tudom, mi a szándéka a Mindenhatónak, de igen szokatlan tréfát űz velem. Szenvedek, mint Krisztus a keresztfán, de valami miatt nem akarok kiszállni az egészből. Ahányszor eldöntöm, hogy most már elég, mert ez kicsit sokba kerül nekem, valami visszaránt, hogy még nincs itt az ideje a feladásnak. És én várok, mint a jógyerek. Le van szarva az egész. A nyaram borzasztó lesz. Elvállalva egy feladatkört nem lesz időm pihenni. De ha minden igaz, beszorítok egy Voltot. Elmarad ugyanis egy táborvezetés, s így az a néhány nap parlagon maradt. S mivel jó társaság indul, asszem, velük tartok... Csak ez a fényes pontja a szünetnek, a többi dögszagot áraszt. Nem várom a nyarat... :((( komment

2007. majus 18. pentek 14 ora 18 perc 01 masodperc Igen furcsa felismerések születnek meg bennem mostanság. A tegnapi miatt nagyon elkeseredtem, ma meg csak röhögök tehetetlenségemben, hogy ennyire rossz még nem lehet... Ugyebár az embernek van lelke. És érez. Van, ki nagyon, van, ki kevésbé. Aztán vagy tudunk valamit kezdeni az érzelmeinkkel, vagy nem. Én olyan ember vagyok (legalábbis eddig olyannak tartottam magam), aki szeretni megélni, átérezni a dolgokat, úgy ahogy vannak, még akkor is, ha ez fájdalommal jár. Tegnap viszont azon kaptam magam, hogy egy erőteljesebben jelentkező érzelem kiváltott belőlem egyfajta vészfék-aktivizálást. És azonnal le akartam zárni az adrenalinszint-emelő forrás csapját. Mert hogy az minek... Akkor én most elgépíesedési fázisban vagyok? Az szomorú dolog lenne... komment (2)

2007. majus 16. szerda 03 ora 50 perc 52 masodperc Még jó, hogy a faluban vannak kakasok... komment (2)

...elözö 17 következö 17...